Alessandro 1943 tavaszán született Olaszországban, egy kis faluban Firenze közelében. Egy dolgos, szerény családban nőtt fel, ahol a kézügyesség és a türelem természetes része volt az életnek. Már egészen fiatalon közel került a fához – először játékból, később hivatásból.
Tizenévesen asztalosnak tanult, és hamar megmutatkozott tehetsége: minden munkájában ott volt a gondosság, az egyszerűség szépsége, és a használhatóság tisztelete. Nem akart különlegeset alkotni – csak olyat, ami kiállja az idő próbáját.
Egy balatoni nyaralás során ismerkedett meg Magdolnával, akiben nemcsak társat, hanem új otthont is talált. 1970-ben Magyarországra költözött, ahol egy életre letelepedett.
Budapesten először egy bútorgyárban dolgozott, majd saját kis műhelyt nyitott a kertvárosban. Évtizedeken át javított, épített, faragott – néha megrendelésre, gyakrabban csak azért, mert valamit jobbá lehetett tenni.
Szerette a csendet, a rendet, a jó kávét és a hasznos dolgokat. Nem szerette a felhajtást, de mindig segített, ha valaki megkérte. Egyszerű eszközökkel, nagy türelemmel dolgozott – és mindig csak annyit mondott: „Majd megoldjuk.”
Családja volt az élete középpontja. Két gyermeket nevelt fel Magdolnával, négy unokájának pedig saját kezűleg készített játékokat, emlékeket, apró csodákat. Vasárnaponként mindig ő főzött, és az asztal köré mindenki szívesen ült le.
Élete utolsó éveiben újra ellátogatott Olaszországba is – megnézte a régi házat, elsétált a műhely mellett, ahol tanulóként dolgozott. Azt mondta: „Jó volt látni, de még jobb volt hazajönni.”
2022 novemberében, 79 évesen hunyt el, csendben, otthon, ahogy mindig is szerette: a család közelében. Emléke nemcsak a tárgyakban él tovább, amiket készített, hanem azokban a pillanatokban is, amelyeket másoknak adott – figyelemmel, gondoskodással, szeretettel.
1943. április 14.
Alessandro Morellini 1943 tavaszán született Olaszországban, egy kis faluban Firenze közelében.
1955
Már 12 évesen segített egy helyi asztalosműhelyben. Itt tanulta meg, hogyan kell figyelni egy anyagra, és nemcsak megformálni, hanem megérteni.
1960
Ifjú asztalosként egyre több saját bútort készített. Minden munkájában ott volt a pontosság, az arányérzék és az egyszerűség szépsége.
1970 nyara
Egy balatoni nyaralás során ismerte meg Magdolnát, akiért Magyarországra költözött.
1971. szeptember 20.
Magdolnával összeházasodtak, és Budapesten telepedtek le. Alessandro egy bútorgyárban kezdett dolgozni.
1973 és 1975
Két gyermeküket szeretetben nevelték. Alessandro hétvégenként barkácsolt, mindig volt valami, amit meg kellett javítani vagy kitalálni.
1978
Megnyitotta saját kis műhelyét a kertvárosban, ahol évtizedeken át dolgozott.
1999
Megszületett első unokája, akinek fából készült játékokat, madáretetőket és emlékeket készített.
2008
Visszalátogatott a szülőfalujába, megnézte a régi házat, és elsétált a műhely mellett, ahol tanulóként dolgozott.
2019
Utolsó éveit nyugalomban töltötte, feleségével sok időt töltöttek a kertben, emlékezve a közös útra.
2022. november 3.
2022 novemberében hunyt el budapesti otthonában, családja körében. 79 évet élt – alkotással, szeretettel és csendes jelenléttel.
Az oldal sütiket használ a jobb működés és élmény érdekében. A hozzájárulás lehetővé teszi, hogy statisztikai adatokat gyűjtsünk.
A sütik elutasítása befolyásolhatja egyes funkciók működését.